Zsigulimo

Operatőr barátommal, Szabival próbálkozunk a Zsigulimo minél hatásosabb (nem átlagos) megjelenítésével. Kinek hogy tetszik ez az irányvonal? ZIL-es blog + film már konyhakész, hét elején felkerül. Rögtön utána az a bizonyos T2 (a nagy mellényúlás). Itt is lesz film, sajnos J.

További képek >>

Szilveszteri blogom után elgondolkoztam, hogy is kezdődött vírusfertőzöttségem az autóiparral. Talán akkor, amikor a Szentmihályi úti autókereskedésben (a híd alatt) 15 évvel ezelőtt megláttam a rút kiskacsát, a Buggyt.
Vagy amikor kb. 3 évesen, szétugráltatva a Velencei Tó strandoló népét, beugrattam a vízbe a családi Trabanttal. Ezt már nem tudom, de azt igen, hogy tágabb ismertségemet a Totalcaros fiúknak köszönhetem (ha nem is volt olyan egyszerű...).
Miután megépült a zöld Buggy, számtalan találkozóra, gyorsulási versenyre mentem vele, büszkén mutogatva műanyag karosszériás autómat.
Képzeljétek azt a szitut, mikor szemem fénye, büszkeségem a ringen kiállítva, az egyik depóban áll. Meglátom az akkor TV2-n futó autós műsor, Totalcar, két népszerű műsorvezetőjét, forgatni az autók között.
Hűűűűűű! Minden vágyam az volt, hogy bekerüljek a műsorukba.
Szóval a srácok forgattak, le-föl jártak, interjúk, beszélgetések, minden, csak oda, abba az egy nyomorult boxba nem jöttek.
Pedig én mindent megtettem! Beindítottam a motort, ami nem halk (bőgettem), bekapcsoltam a zenét, ami elnyomta a motorhangot....
Áááááááááá! Szóval nem itt ismerkedtem meg Velük. A nagy találkozás végülis a VW Depó újság segítségével történt.
Kiderült írogat Nekik egy srác, aki a Totalcar szerkesztőségében dolgozik.
Ő volt Kari, akinek szintén kezelésbe vettük később az Alfa GTV versenyautóját.
Szóval Kari leszervezte az időpontot, kijöttek házhoz, hogy csináljanak az autómmal egy párperces filmet (akkortájt 3 kisfilmből állt egy Totalcar adás).
Igenám, csakhogy nagy meglepetésükre kiérkezésükkor szembesültek már meglévő "gépjárműparkommal". Akkoriban készült műhelyünkben
- a Top Chop nevezetű bogár, amelynek különlegessége az volt, hogy 10 cm-rel lehúztuk a tetejét, - a csupán saját szórakoztatásunkra épített Dínó, sárvédők nélkül, rücsivel lefújva, - vagy éppen Bristyán Gábor barátom Pick Up-ja egy bogárból, - de a Pökedli is ott volt, már félkészen. Az igaz, hogy az eleje csupán gipszből volt, de ez nem okoz gondot csak tankolásnál (ki kellett vésni). Fenti okokból már a délelőtt folyamán kiderült, hogy az egész műsor az én munkásságomról fog szólni. :-)
Volt még a helyszínen egy R5 Turbo (utóbbi nélkül, meg a lelkét is kiadta már), de a forgatás kedvéért még beüzemeltük.
Volt húzás, vonás, tolás, baleset, meg minden, a többit nézzétek meg a lenti kisfilmeken.

Totalcar 63. adás, 2004. február 14. - Tartalomjegyzék


Totalcar 63. adás, 2004. február 14. - Indian Design - Bogár Pick-up és Top Chop


Totalcar 63. adás, 2004. február 14. - Indian Design - Zöld Buggy


Totalcar 63. adás, 2004. február 14. - Indian Design - Pökedli és Dínó

Az eseménydús nap után, mintegy levezetésképpen, meghívtam Winklert, Karottát és a stáb tagjait egy kötetlen beszélgetéssel egybekötött biliárd partyra.
Nem csak ígérgetek, a háttérben azért folynak az előkészületek!
Előbb-utóbb autókról, motorokról is szó lesz, addig is jövő héten a "Barbie" Zil történetével foglak szórakoztatni Benneteket!

További képek >>

Mivel még annyira nem indultak be a dolgok, mint szeretném, mesélek Nektek egy történetet, Gyerekek!
A történet a hiszékeny "Golyóstoll"-ról szól és a csodatevő szerszámkészlettel rendelkező Kulaverdáról.

Egyszer volt, hol nem volt egy televíziós csatorna, amelynél fejükbe vették, hogy elkészítik a szokásos szánalmas másolatát a külföldön futó autó átalakítós műsornak. Na, de ez így túl hosszú lenne....
Történt ugyanis, hogy egy szerencsés véletlen folytán kisorsolásra kerültem, mint az egyik jövendőbeli csodaautó tulajdonos.
Szerénységem, mint egy 6. érzékkel megáldva és kiolvasva a füstjelekből, már jó előre tudtam, hogy buszom lesz a sorsolás nyertese, mint a "közjegyző által hitelesített jármű".

Itt már előre tisztáznám, hogy sokatoknak igaza van, amikor azt kiáltja fel: "Ne ugasson az, akinek ingyen csinálják meg az autóját!"
Kihangsúlyoznám, hogy az autó ki lett lakatolva, saját költségen, sőt mindenféle problémája orvosolva lett az "átalakítás" előtt, tehát minden működött, ami benne volt, csak a külső és belső megjelenése hagyott maga után némi kívánnivalót.

Eljött a nagy nap, amikor átadhattam konyhakész autómat, majdnemhogy örömkönnyek közt Majkának. Sajnos autóm - még forgatás előtt - nem volt elég szakadt, és én hibát követtem el, amikor lemostam, így hát be kellett vetni a titkos, saras vízbe áztatott seprű módszerét.
A szokásos beszélgetés és ledegradálás után búcsút inthettem üzembiztos autómnak.
Aki nyert már valamit, vagy várt már valami nagy meglepetésre, az gondolhatja, hány éjszakán keresztül ábrándoztam, hogy mik lesznek az autómban, milyen színű lesz, hogy fog kinézni, mekkora felni lesz rajta, stb-stb.
Ahogy az szokott lenni, teltek-múltak a hetek, hónapok, és én csak vártam, vártam, remélve, hogy az időeltolódás autóm tökéletességéből származhat.

Nagy nehezen megszületett az átadás időpontja, végre lehull a lepel!
Nahát, lehullott....
Baromi nagy lelkesedésemben még odafele menet, egy cukrászdában felvásároltam az összes süteményt a készítőknek, mostmár tudom, másképp kellett volna felhasználni a krémeseket. :-)
Tehát, fellebbent a fátyol, lelkesedtem, barátkoztam, játszottam a szerepemet, amennyire tudtam.

/td>

Ami már eleve gyanússá vált, hogy az ültetőrugót a kocsi elé helyezték, mivel nem tudták beszerelni.
Na, de hát ne legyek már ünneprontó, amit kapok, ingyen kapom, én is autókkal foglalkozom, megigazítom ezt meg azt, megbütykölöm itt is, ott is, szuper jó lesz!!!
Majka, az ózdi hős, mondta is a mondanivalóját: azért nem tettünk rá nagy kereket, mert nem akartuk, hogy nagyobb legyen..., azért nem tettünk a belsejébe több dolgot, mert túl sok minden lett volna benne...., és egyéb aranyköpésekkel szórakoztatott, amíg az akkumulátortöltő csendesen zizegett kedvenc Transporterem motorja alatt (persze ez is csak apró malőr, hogy nem indul be, biztos annyit tesztelték a monitorokat).
Nagyvonalakban lezajlik az ünnepség, tévéstáb még marad, szeretnék felvenni azt a képet, amikor megköszönöm a srácoknak a munkájukat és elhajtok járgányommal.
Az elhajtás úgy történt, miután az autó nem indult be, hogy bemondtam a szokásos hülye dumát: "Köszi srácok! Cool lett a verda!", majd a szerencsétlen operatőrnek kellett hátrafele elrohannia, mintha én indultam volna el a busszal.
De, hát nem tudtam elindulni, több okból kifolyólag, ugyanis lett 1-2 pitty-putty az autómon, amig nem használtam - persze a csiliviliken kívül.
Ezek nagy része persze nem akadályozza az autó tovább haladását, de érdemes róluk szót ejteni:

• rendszámtábla világítás hátul meg lett szüntetve - úgy tudom, műszaki vizsgán nem árt!
• a szép, új, gusztustalan hátsó lámpáim egyike sem égett - és nem az akksi miatt
• a kipufogó kifújt, rezgett
• kormánykerék nem volt meghúzva, viszont ferdén rakták fel (legalább gyorsan tudtam korrigálni)
• hátsó ködzáró a lökhárítóból ki lett szedve, helyére nagyon igényes rács került
• jobb első spoiler, úgy ahogy van, lyukasan, öntéshibásan lett lefényezve
• oldalspoilerekben centiméteres bevágások, és azt így le is fényezték
• oldalajtók nyitásánál, már az első próbálkozásnál, lejött a festék - nem volt beállítva, csak fel volt "hányva" rá
• hátra 245-ös gumikat raktak a 205-ös helyett, ráadásul valami nagyon minőségi darab volt, mert alig tudtam vele megállni (az egyetlen gond, hogy egy vasúti átjárónál jöttem rá: nem tapad a gumi)
• oldalsó tükrök 3 helyett 2 különböző csavarral lettek felfogatva
• bal oldali régi, törött tükör maradt, ami egy kicsit vicces volt számomra
• első lökhárító tetejénél a díszrács 3 csavar helyett 1-el volt rögzítve, ugyanis a többi már le volt törve
• fényezésnél a falcok sehol nem lettek megcsiszolva, levelekben hullott a festék pár nap után - ezután észrevettem, hogy fényezés előtt lemosva sem lett :-), magaslati levegőn lakó honfitársaim (tehát az emeleti lakók) mai napig láthatják, hogy buszom tetején áttetszik a régi fehér fényezés
• a kilincseket vagy nem akarták levenni vagy rossz helyre tették, mert összevissza volt fújva mindegyik
• első ajtókilincseket eltüntették, csak a kilincsfelfogató csavarokat nem sikerült
• szélvédők kívül-belül, oldalt is leködölve festékkel
• bal első ajtó belülről nem nyílik, jobb első ajtó kívülről nem nyílik
• egyik kerék sem volt meghúzva (ÉLETVESZÉLYES, a kormánnyal egyetemben)
• bal hátsó kerék 3 új csavarral és 2 régi rozsdással került a helyére
• belső világítás tönkre téve, mindenhol
• utastér aljába, a lemezre lett rátéve egy fa lap, szigetelés nélkül, meg lehet bolondulni, olyan hangos, de nem a hifitől
• sofőrülés mögötti ülések zártszelvényei befejezetlenek
• régi antennatalpakat lefújták, ki sem takarták
• lökhárító hátul, jobb oldalon 1 cm-rel beljebb van
• az első és hátsó spoilerekbe oldalanként 25-30 liter víz fér el, és ezt onnan tudom, hogy esőbe mentem vele egy kört :-) De fúrtam egy lyukat, majd a végtelenbe és tovább.....
• az autóm közepén elhelyezett ruszki hifitoronytól nem lehet az üléseket állítani
• hifi cd hallgatásnál zúg, valamint a beépített PS2 játékot sem lehet hallani a sercegéstől
• belső kilincsek is összefújva festékkel
• a spoilerek, valamint az első lökhárítóban lévő rács, hatalmas mennyiségű sziloplaszttal lett rögzítve (CSAK)
• a műszerfalam közepébe épített monitorral én már nem találkoztam működőképes állapotban, állítólag leégett, nem vállalta senki a felelősséget, megkaptam így, kicsit büdösen, de jól nézett ki :-), úgy hallottam utólag, hogy szerelés közben kigyulladt az autóm, amin nem is csodálkozom, mert átvétel után még kétszer sikerült neki, aztán kezdtem átnézni a csatlakozásokat, forrasztásokat...
• műszerfal tetején azonnal kiesett a szellőzőrács
• meleg levegő a kilométeróra és a kormányburkolat között jön a résen, nem a megszokott helyeken
• biztosítéktartó kis ajtóról a gyári zár eltünt, kárpitpatenttel lett megoldva, rendszeresen leesik
• 2 biztosíték már az átadáskor ki volt menve
• kilóméteróra nem működött
• üzemanyagszint jelző nem működött
• a kárpit már koszosan került átadásra és pár nap múlva már el is szakadt a vezetőülés
• belül az autó több helyen színhiányos, tehát a fehér szín sok helyen visszaköszön
• kormányburkolat különböző rozsdás csavarokkal lett felszerelve
• a riasztó beriaszt magától, úgy, hogy nincs bekapcsolva, viszont ha bekapcsolom és beszállok, meg se nyekken
• a lökhárítóban sok csavar semmit nem fog, csak gondolom, fényezés után jöttek rá, hogy nem kell a lyuk, ezért belehajtottak egy csavart
• üzemanyagtöltő ajtaja belül fehér maradt
• gépháztető összes légterelőjét és szigetelését kidobták
• jobb elől, a műszerfal tetején, a hangfal becsavarozásakor átfúrták a bekárpitozott műszerfalat, csavar fél cm-re kiállt a műszerfalból
• semmilyen antenna nem került beszerelésre
• utánfutó visszajelző lámpái a műszerfalon szétgányolva
• duda nincs
• arról már nem is beszélve, hogy az ujjnyi vastag tápkábeleket csak összesodorták és szigetelőszalaggal rögzítették, úgy látszik, vagy áram nem volt, vagy forrasztó, vagy szaktudás.

Neveltetésemből, valamint egy akkori üzleti kapcsolatból adódóan nem borítottam rá senkire semmit, és elfogadtam, hogy az ajándék ló megdöglik (de, hogy a sz@rt is nekem kell kilapátolni belőle?).
És itt a történetnek még nem volt vége. Nem volt mit tenni, Lajcsi barátommal nekiálltunk és megpróbáltuk menteni a menthetőt.
Ez az autó 1 éves állását eredményezte, ennyi ideig tartott míg az anyagi és erkölcsi károkat helyreállítottuk nagy vonalakban.
Belseje a mai napig nincsen, mert ugye a cipésznek a cipője, nekem meg a buszom.....
Valamilyen szintre azért sikerült eljutni a külső esztétikai designnal: újrafényeztük (hasonlóképpen), vettem rá felnit, gumit, új tükrököt, új lökhárítókat, új lámpákat (ja, elfelejtettem megemlíteni az előbb: a zsír új lámpáknak, merő hozzáértésből, berakásnál eltörték az összes állítási lehetőségét, és ezt patex segítségével korrigálták), a lényeg, hogy minden új-új-új-új-juj.
Kérdezem én, hol vannak azok a régi, jó szakemberek, akik normális munkát adtak ki a kezükből, vagy ez lenne a showbusiness?
Van egy másik tanulságos mesém, a vidéki rokonról, a T2-ről, de ezzel most nem borzolnám tovább idegeiteket, mert - gondolom - már így is unjátok a siránkozásomat!

És most, hogy eljutottam a történet végére, befejezhetném mondanivalómat bölcsességekkel, mondásokkal, fogadalmakkal, tanúlsággal, de nem teszem.
Remélem érdekesnek és olvasmányosnak találtátok a mai esti mesét (is)!

Uff,
Indián

További képek >>

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet!

Itt az év vége, mindenki ünnepel, értékeli az évet, fogadkozik, mi minden lesz másképp vagy éppen visszaemlékezik a múltra.

Valami hasonlót szeretnék én is, távol tartva magam a sikeres, befutott projektektől, a csillogó kiállításoktól, elmesélem, hogyan is kezdődött számomra ez az egész, bemutatva azokat a tákolmányokat is, amik eddigi pályafutásom során zsákutcába kerültek.

Kezdetnek annyi, hogy iskolai tanulmányaim elvégzése alatt (karosszérialakatos) oktató "mesterem" szájából rendszeresen hangzott el: "Horváth, magából sem lesz semmi...." és ezért mindent meg is tett. (Gondolom nem én voltam az egyetlen diák, akit valami miatt kinéztek maguknak és szívattak. Biztos kilógtam a sorból a magam 197 cm-vel. Na, mindegy!) Iskola elvégezve, jöhetett a nagybetűs ÉLET!

Először az ELMÜ-nél helyezkedtem el, rendkívül izgalmas munkakörben: zárakat cseréltem UVAZ-okon, IZS-eken, ZIL-eken + egyéb finomságok...
Egyengetésnek még csak a közelébe sem engedtek.
Pár év tötymörgés után (ELMÜ-nél a munkaidő kitöltve, otthon maszek meló), édesanyám megunva bénázásomat az udvaron, beszervezett a családi vállalkozásba.
Elmondása szerint mindig is attól rettegett, hogy egy autószerelő lesz a szomszédja, na, ezt megkapta a saját udvarára!
Autók egymás hegyén-hátán, a sok roncstól mozdulni sem lehetett. Így lettem női divatárukészítő.

De ne szaladjunk ennyire előre, ezekben az időkben meg volt már az első autóm, egy Wartburg 353, amit rövid úton totálkárosra törtem. (Pedig akkor még nem ismertem a Winkler-Karotta párost :-).) Ahogy kell: Váci út, zuhogó hó, felkapott hangulat, hátsó ablakon "sisakrostély" (kívülről műanyag napellenző), miért is takarítanám le, kilátás nulla, fordulás közben S100-as Skoda derékba kapott, majd lendületből beépített az útszéli betonkerítésbe.
Az erőviszonyokról csak annyit, hogy a Skodában vadászok utaztak és az egyik vadászpuska a tetőlemezen keresztül távozott az autóból.
Hála Istennek, senkinek nem lett komolyabb baja! Sajnos nem ez volt életem utolsó törése.

Ekkoriban már mozgatta a fantáziámat az autók nem rendeltetésszerű használata, így hát barátaimmal építettünk egy csővázast. Mindegyikünknek Ladája volt, ezért kézenfekvő volt a típusválasztás. Az alapot a szétrohadt Zsigulin kívül egy csavarozható bukócső jelentette. A karosszéria nagy része súlycsökkentés céljából kukába került, szükséges helyeken alulemezzel pótolva. Két szakadt kagylóülés, 3-pontos biztonságiöv, nyúlketrec szélvédő (szó szerint), két Hella lámpa, aztán gyerünk Veresre, az erdőbe, csapatni. Első épített autónkkal azért voltak némi problémák, hol a motor robbant szét, hol ugratásnál az olajteknő lyukadt ki, de a végső csapást szerénységem mérte rá: 1 nap alatt kétszer sikerült felborulni vele, és ezzel a lendülettel eljuttatni a társaság nagy részét a baleseti sebészetre kisebb-nagyobb sérülésekkel. Figyelem! A bukósisakot szíjjazzátok rá a fejetekre, ha ilyenben töritek a fejeteket, mert levegőben pörgésnél, a centrifugális erő lehúzza és a sofőr melletti oszlopon elhelyezett csavar szétb..... a kis fejeteket! Higyjetek nekem! :-)
Fülem vissza a helyére, és csak alig észrevehetően cakkos.
Szóval a Zsiguli-mánia nem friss keletű, az összes haver Zsigulit "idomított" több-kevesebb sikerrel.
Hol Csibe barátom nézte el az útfelbontást, hol Rigó úsztatta az ezeröcsit, de a kézifékes forduló tanulása közben én is rendszeresen hagytam lökhárítómat a villanyoszlopon.
Így hát mindig volt mit szerelni, lakatolni.
Voltak még próbálkozásaink a gravitációs elmélet megcáfolására, aminek egy Trabant 601 volt a szenvedő alanya.
Itt tanultam meg a Trabit tisztelni. Estünk, keltünk, repültünk, kétkeréken, egykeréken és még mindig ment! Nincs olajfolyás, nincs vízszivárgás, kasztni kettétört, bal hátsó kerék beszorult a doblemezbe és csak megy! Valahol itt fogalmazódott meg bennem a későbbi Pökedli terve. A Pökedli a pörkölt nokedli rövidítése, a névválasztás vadász barátomtól ered, mikor megkapta tőlem vadászatra kitalált járművét.
A recept a következő: Trabi 601 kettévág, mínusz 60 cm, erősít, műanyag karosszéria, Pápai terepgumik, lehajtható plexi szélvédő, Csepel lámpa + ami van, két Trabant első ülés, felhajtható vadszállító rács, sportkormány.... + egy takaró. :-) Szóval erdőben minden igényt kielégít.
Készítettünk még középüléses, egyszemélyes Pökit és szlalom Pökit sárga színben. Sajnos a sorozatgyártások elmaradtak. Minél jobban belemerültem az átépítésbe, annál több "hulladékot" termeltem magam körül.
Ezidő tájt már rendszeresen gyártottuk a csővázas autókat és ennek a bogárhátú állomány látta kárát. Itt is van recept: bogár alváz, motorral, váltóval, futóművekkel, alváz kimerevítve, zárt szelvényből vagy csőből bukókeret, polifoam a fületlenségek elkerülésére, a jól bevált terepgumi, sportkormánnyal, kagylóüléssel, biztonságiövvel.
Rendkívül strapabíró összeállítás, nincs víz, súlypont hátul, egyszerű, mint a faék.
Apróbb hibái azért voltak: ugratásnál a motor váznyúlvánnyal együtt szakadt le vagy épp a gyújtás és a karbi nem bírta a pörgést. Amúgy elpusztíthatatlan. Felbuzdulva terepjárós sikereimen, vásároltam először egy Suzuki LJ80-at, ami már az első nap szétesett a patakban. Majd egy Gaz 69 következett, ami viszont szenzációs választásnak bizonyult.
Az idők folyamán készült még lehúzott tetejű Top Chop bogár, szintén bogárból kreált Pick Up, Hot Rod Trabi, vagy éppen 3 kerekű ETZ motor. Szokták mondani, mindent összevetve nem bántam meg semmit! :-) Egyetlen nagy bánatom, hogy az egyedi formatervezésű Buggy-t (álmaim sportautóját) nem tudtam valóra váltani, így helyhiány miatt a kukában végezte.
Mivel egész évben képekkel és szöveggel fárasztottalak benneteket, így stílusosan egy fényképekkel (kb. 22 éve készült Szilveszterkor) szeretnék Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánni minden kedves blog olvasónak! Ezen a képen fiatalkori énem látható, 100 üveg Kőbányai sör társaságában, cigivel a kézben (ezt Hála Istennek már rég letettem), háttérnek a piros Zsigulim csomagtartóját választottam (akkor még befértem vagy beestem?). Hát, igen, mostani "öreg" fejjel, már sok mindent másképp csinálnék!
Másik típusú hátsó lámpa, gumis hátsó lökhárító, és az a rendszámtartó milyen sz@rul néz ki! :-)

B.Ú.É.K és január elején folytatjuk a blogot sok-sok érdekességgel: készül a Lincoln, az utánfutó, restaurálunk egy kuriózumnak számító veterán motort és akkor még semmit nem árultam el....!

UFF,

Indián

További képek >>

 

vagy nézd meg a kapitalista Youtube-on.

Kommentek meg a Belsőség blogon olvashatsz