Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet!

Itt az év vége, mindenki ünnepel, értékeli az évet, fogadkozik, mi minden lesz másképp vagy éppen visszaemlékezik a múltra.

Valami hasonlót szeretnék én is, távol tartva magam a sikeres, befutott projektektől, a csillogó kiállításoktól, elmesélem, hogyan is kezdődött számomra ez az egész, bemutatva azokat a tákolmányokat is, amik eddigi pályafutásom során zsákutcába kerültek.

Kezdetnek annyi, hogy iskolai tanulmányaim elvégzése alatt (karosszérialakatos) oktató "mesterem" szájából rendszeresen hangzott el: "Horváth, magából sem lesz semmi...." és ezért mindent meg is tett. (Gondolom nem én voltam az egyetlen diák, akit valami miatt kinéztek maguknak és szívattak. Biztos kilógtam a sorból a magam 197 cm-vel. Na, mindegy!) Iskola elvégezve, jöhetett a nagybetűs ÉLET!

Először az ELMÜ-nél helyezkedtem el, rendkívül izgalmas munkakörben: zárakat cseréltem UVAZ-okon, IZS-eken, ZIL-eken + egyéb finomságok...
Egyengetésnek még csak a közelébe sem engedtek.
Pár év tötymörgés után (ELMÜ-nél a munkaidő kitöltve, otthon maszek meló), édesanyám megunva bénázásomat az udvaron, beszervezett a családi vállalkozásba.
Elmondása szerint mindig is attól rettegett, hogy egy autószerelő lesz a szomszédja, na, ezt megkapta a saját udvarára!
Autók egymás hegyén-hátán, a sok roncstól mozdulni sem lehetett. Így lettem női divatárukészítő.

De ne szaladjunk ennyire előre, ezekben az időkben meg volt már az első autóm, egy Wartburg 353, amit rövid úton totálkárosra törtem. (Pedig akkor még nem ismertem a Winkler-Karotta párost :-).) Ahogy kell: Váci út, zuhogó hó, felkapott hangulat, hátsó ablakon "sisakrostély" (kívülről műanyag napellenző), miért is takarítanám le, kilátás nulla, fordulás közben S100-as Skoda derékba kapott, majd lendületből beépített az útszéli betonkerítésbe.
Az erőviszonyokról csak annyit, hogy a Skodában vadászok utaztak és az egyik vadászpuska a tetőlemezen keresztül távozott az autóból.
Hála Istennek, senkinek nem lett komolyabb baja! Sajnos nem ez volt életem utolsó törése.

Ekkoriban már mozgatta a fantáziámat az autók nem rendeltetésszerű használata, így hát barátaimmal építettünk egy csővázast. Mindegyikünknek Ladája volt, ezért kézenfekvő volt a típusválasztás. Az alapot a szétrohadt Zsigulin kívül egy csavarozható bukócső jelentette. A karosszéria nagy része súlycsökkentés céljából kukába került, szükséges helyeken alulemezzel pótolva. Két szakadt kagylóülés, 3-pontos biztonságiöv, nyúlketrec szélvédő (szó szerint), két Hella lámpa, aztán gyerünk Veresre, az erdőbe, csapatni. Első épített autónkkal azért voltak némi problémák, hol a motor robbant szét, hol ugratásnál az olajteknő lyukadt ki, de a végső csapást szerénységem mérte rá: 1 nap alatt kétszer sikerült felborulni vele, és ezzel a lendülettel eljuttatni a társaság nagy részét a baleseti sebészetre kisebb-nagyobb sérülésekkel. Figyelem! A bukósisakot szíjjazzátok rá a fejetekre, ha ilyenben töritek a fejeteket, mert levegőben pörgésnél, a centrifugális erő lehúzza és a sofőr melletti oszlopon elhelyezett csavar szétb..... a kis fejeteket! Higyjetek nekem! :-)
Fülem vissza a helyére, és csak alig észrevehetően cakkos.
Szóval a Zsiguli-mánia nem friss keletű, az összes haver Zsigulit "idomított" több-kevesebb sikerrel.
Hol Csibe barátom nézte el az útfelbontást, hol Rigó úsztatta az ezeröcsit, de a kézifékes forduló tanulása közben én is rendszeresen hagytam lökhárítómat a villanyoszlopon.
Így hát mindig volt mit szerelni, lakatolni.
Voltak még próbálkozásaink a gravitációs elmélet megcáfolására, aminek egy Trabant 601 volt a szenvedő alanya.
Itt tanultam meg a Trabit tisztelni. Estünk, keltünk, repültünk, kétkeréken, egykeréken és még mindig ment! Nincs olajfolyás, nincs vízszivárgás, kasztni kettétört, bal hátsó kerék beszorult a doblemezbe és csak megy! Valahol itt fogalmazódott meg bennem a későbbi Pökedli terve. A Pökedli a pörkölt nokedli rövidítése, a névválasztás vadász barátomtól ered, mikor megkapta tőlem vadászatra kitalált járművét.
A recept a következő: Trabi 601 kettévág, mínusz 60 cm, erősít, műanyag karosszéria, Pápai terepgumik, lehajtható plexi szélvédő, Csepel lámpa + ami van, két Trabant első ülés, felhajtható vadszállító rács, sportkormány.... + egy takaró. :-) Szóval erdőben minden igényt kielégít.
Készítettünk még középüléses, egyszemélyes Pökit és szlalom Pökit sárga színben. Sajnos a sorozatgyártások elmaradtak. Minél jobban belemerültem az átépítésbe, annál több "hulladékot" termeltem magam körül.
Ezidő tájt már rendszeresen gyártottuk a csővázas autókat és ennek a bogárhátú állomány látta kárát. Itt is van recept: bogár alváz, motorral, váltóval, futóművekkel, alváz kimerevítve, zárt szelvényből vagy csőből bukókeret, polifoam a fületlenségek elkerülésére, a jól bevált terepgumi, sportkormánnyal, kagylóüléssel, biztonságiövvel.
Rendkívül strapabíró összeállítás, nincs víz, súlypont hátul, egyszerű, mint a faék.
Apróbb hibái azért voltak: ugratásnál a motor váznyúlvánnyal együtt szakadt le vagy épp a gyújtás és a karbi nem bírta a pörgést. Amúgy elpusztíthatatlan. Felbuzdulva terepjárós sikereimen, vásároltam először egy Suzuki LJ80-at, ami már az első nap szétesett a patakban. Majd egy Gaz 69 következett, ami viszont szenzációs választásnak bizonyult.
Az idők folyamán készült még lehúzott tetejű Top Chop bogár, szintén bogárból kreált Pick Up, Hot Rod Trabi, vagy éppen 3 kerekű ETZ motor. Szokták mondani, mindent összevetve nem bántam meg semmit! :-) Egyetlen nagy bánatom, hogy az egyedi formatervezésű Buggy-t (álmaim sportautóját) nem tudtam valóra váltani, így helyhiány miatt a kukában végezte.
Mivel egész évben képekkel és szöveggel fárasztottalak benneteket, így stílusosan egy fényképekkel (kb. 22 éve készült Szilveszterkor) szeretnék Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánni minden kedves blog olvasónak! Ezen a képen fiatalkori énem látható, 100 üveg Kőbányai sör társaságában, cigivel a kézben (ezt Hála Istennek már rég letettem), háttérnek a piros Zsigulim csomagtartóját választottam (akkor még befértem vagy beestem?). Hát, igen, mostani "öreg" fejjel, már sok mindent másképp csinálnék!
Másik típusú hátsó lámpa, gumis hátsó lökhárító, és az a rendszámtartó milyen sz@rul néz ki! :-)

B.Ú.É.K és január elején folytatjuk a blogot sok-sok érdekességgel: készül a Lincoln, az utánfutó, restaurálunk egy kuriózumnak számító veterán motort és akkor még semmit nem árultam el....!

UFF,

Indián

További képek >>